Interesting turn of events...

Ma 3 hónapja vagyok az USA-ban. És még élek. Csak mondom...

Szóval erre a hétvégére is elég sűrűn be voltam táblázva, pénteken elmentünk Kimmy-ékkel megnézni a Catching Fire-t. Szuper volt, imádom, 10/10! Azért voltak jelenetek, amikre kíváncsi voltam, hogyan oldják meg a vásznon, és nem egyet kihagytak. Vagy átírtak... Pl: Gale-t azért büntetik meg, mert rátámadt a főnökre... Háát... De akkor is szupi volt!!
Szombaton jött Chloe (au pair orientációról legközelebb lakó, brit), Philadelphiázni, aztán meg itt aludni. Mindent tisztára megterveztem, hogy mit nézzünk meg és hol, de aztán annyira nem volt kedve várostnézni, úgyhogy csak néhány dolgot láttunk.
Elvittem a Benjamin Franklin Institute os Science-ba, ami egy gagyibb Csodák palotájának felel meg.

Azért vicces volt. Aztán átmentünk a Love Statue-hoz, aminél mindenki fotózkodik, mi nem tettük, mert nem akarunk bekerülni az összes Philly-be látogató au pair ismerősünk sorába, akiknek mind ez a profilképük a face-n... Viszont láttunk egy leánykérést a szobor előtt... Na az poén volt... Ja, amúgy igent mondott... 

Oh meg Chloe ajánlására bementünk a Max Brenner-be, ahová őt szülinapjára vitték. Olyan Willy Wonka-féle étterem lehetett. Mi csokipizzát ettünk, azt mondta az a legjobb. Igaza volt. Azóta is arra vágyok...

Aztán összefutottunk Kimmy-ékkel, akik szintén a városban voltak. Velük dumáltunk kicsit, aztán hazajöttünk. Vettünk rendes pizzát, meg mindenfélét, aztán itthon moziestet tartottunk. Nagyon imcsizem ezt a lányt, nagyon aranyos volt végig, kicsit féltem tőle, hogy a hiperangol akcentusa miatt alig fogom megérteni, de büszke vagyok magamra, 90%-ot megértettem. Sőt visszahozta az én brit akcentusomat is, amit pedig Kimmy szerint már sikerült elhagynom... Mindegy, szeretem.
Aztán vasárnap mentünk a Cluster meeting-re, Peggy a koordinátorom vett fel minket kocsival, aztán eltévedtünk és vagy 2 órát kóvályogtunk az autópályán. De közben folyamatosan beszélgettünk, úgyhogy annyira nem volt uncsi. Kérdezték, hogy én mit akarok csinálni, ha letelik az évem, mondtam, hogy hosszabbítani és Californiába menni. Peggy erre tiszta meglepődött és mondta, hogy szívesen segít, mert ő ott ismeri a koordinátorokat, és szuper ajánlólevelet is ír, hogy tuti találjak családot. Lol. Én meg már majdnem (csak majdnem!!) lemondtam róla, mivelhogy tudom, hogy mindenki oda akar menni, és baromi nehéz bekerülni... De akkor ezek szerint tényleg megtörténik... El se hiszem...
Mivel késve értünk a meetingre, lemaradtunk az almás pite-sütésről, de nincs gáz, azért ettünk a többiekéből... Igazából pont jókor értünk oda, így nem kellett megdolgoznunk érte... :D
A meetingen egyszer csak odajött hozzám egy lány, akivel még nem találkoztam, pedig már több, mint egy éve itt van, csak nem jött a meetingekre, és megkérdezte, hogy én vagyok az új lány a Diana helyett? Mivel, ő ismerte, állítólag legjobb barik voltak. Bocs. Aztán beszélgettünk róla, és kiderült, hogy én tökre elvoltam tájolva, nagyon nem volt tökéletes a helyzet itt vele, nem volt boldog itt, és félúton új családhoz akart menni, csak nem segítettek neki... Érdekes... Én meg azt hittem, hogy mennyire imádták egymást és milyen nehéz betöltenem a helyét... Na köszi... Úgyhogy megadta Diana email-jét, hogy kérdezzek nyugodtan. Meglesz az tuti...

What a weekend...

Micsoda hétvége. Előző héten majdnem elkezdtem nyafogni, hogy jajj mennyire nem votl mit csinálnom hétvégén, és de magányos vagyok, és hogy milyen gáz, hogy már szerda szerda van és még mindig nincs programom szombatra... Aztán beütött a mennykő, és hirtelen négy lett egyszerre... Én meg csak kapkodtam a fejem...
Végül aztán komoly tervezőmunka után pénteken a magyar családnál vacsiztam, azoknál, akiket az International Night-on ismertem meg. Persze mindezt csak azután, hogy lámpákat vettem bicóra és elmentem Bala Cynwyd-ba (ami 1 csöppet messzebb volt mint terveztem) az at&t-be. Szóval kissé kifáradtan érkeztem már oda is. Nagyon aranyosak voltak, csak az anyukával vagy egy órát beszélgettünk, aztán megjelent a nagyobbik lány, Helen, egyből azzal indítva, hogy: "Szííííjjjaa Bogi!!" Annyira édi volt, ahogy kissé törve ugyan de magyarul beszélgetett velem. Elmesélt mindent a könyvről amit éppen olvas, meg azonnal csinált nekem egy karkötőt is. Az este végére, amikoris öleléssel búcsúzott, őt is nagyon megszerettem. Aztán előkerült Gréta is, cuki volt mint mindig, kaptam tőle rajzot is. Majd az amerikai apuka is hazaért, és megkért, hogy nyugodtan válaszoljak neki is magyarul, mert megérti. Kicsit volt fura a vele való beszélgetés. ő kérdez angolul, én válaszolok magyarul... Sokkal többet kellett agyalnom, mint amikor simán angolul csevegek... Hát szóval nagyon édik voltak, jó volt a kaja is, meg a hangulat is. Aztán jött az sms Kimmy-től, hogy 10 perc múlva a házamnál vannak, hogy felvegyenek... Mivel már csütörtökön elhívtak, hogy menjek velük New Yorkba szombaton, aztán még a vacsi előtt megbeszéltük, hogy mivel hiperkorán indulunk, és taxival megyünk a buszmegbe Phillybe, ezért induljunk egy helyről és aludjunk Alina-nál (német au pair, moziestről ismerjük). De én azt hittem, hogy fél9 előtt nem érnek hozzám, és ekkor még 8 se volt... Úgyhogy gyorsan elbúcsúztam, és rohantam haza bicóval. Finom kis menet volt tele hassal, meg 2 pohár borral... De megéltem, gyorsan összepakoltam, és mentünk is. Hát nem aludtam túl magam... Kb éjfélig hülyültünk (meg is masszíroztam őket, amilyen jófej vagyok...) és már fél5kor keltünk... És fél7kor már robogtunk New York felé. Hajnali fél9kor pedig már oda is értünk.

(8th Avenue, hajnalok hajnalán:)

Gyönyörű volt, olyan mint amire emlékeztem. Kb ugyanazokat a helyeket jártuk be, mint augusztusban, még a New Yorker hotelnál is voltunk. Kivételt képez az M&M's World, a Times Square-n, az NBC Experience Store (HEAVEN) és a Brooklyn Bridge. Ezeknél még soha nem voltam. 

(Shopgirl jöhet ajiba??)

A Times Square-n meg ez fogadott:

Meg ez:

Oh meg elmentünk a Rockefeller Centerhez is, ahol most a szökőkút-kávézó kombó helyett koripálya volt.

Brooklyn Bridge 

Aztán találkoztunk Stine-vel, meg egy új lánnyal, Anja-val, aki nagyon jófejnek tűnt, de persze baromi messze lakik tőlem. Meg úgy mindenkitől.... Egy farmon...
Szóval nagyon hosszú nap volt, rengeteget sétáltunk, hulla voltam, mire negyed éjfélre hazaértem... Persze másnap meló miatt kelni kellett, bár egész nap kicsit zombi voltam. Hostanyu elvitte Nathan-t moziba a Thorra (ebből csak 3 dolgot nem értek: 1: miért csak Nathant?! 2: miért a Thorra, ami minimum 12 karikás?! és miért moziba, amikor gyönyörű napsütés volt meg 25 fok odakint?!) úgyhogy Sara-val kettesben maradtunk, kitaláltam, hogy miért nem megyünk Grétáékhoz play date-re? Sara akarta, hostszülőkkel lezsíroztam, magyar anyut (mostantól Orsi) is felhívtam ("Persze, gyertek!"), úgyhogy hostanyu ledobott náluk minket, még a mozi előtt. Volt ott még két másik csajszi is, akiket Sara már ismert az oviból, meg azoknak az anyukája is. Egészen jól telt a nap, kimentünk a parkba, csajszikák elvoltak, én dumáltam Orsiékkal, és még magyaros almás pite is volt... Kell ennél több?? De aztán vége lett, jöttek értünk kb 3 óra múlva.

Na ilyen zsúfolt lett a hétvége, még így is le kellett 3 programot mondanom. Kicsit jobb lenne, ha minden programos nap után lenne egy pihenőnap, hogy regenerálódjak... De hát, álmodik a nyomor... 

Another Birthday Girl

Pici Sarám 7 éves lett. Sok minden nem változott, kicsit talán őrültebb lett, ennyi. De azért a hétvége vicces volt.
Szombaton kapta meg tőlem az ajándékát, mivel kutyaőrült, ezért egy édibédi plüsskutyát, meg a Suzy és Tekergőt kapta meg tőlem (hogy az angol nevét a kutyalánynak hogyan fordították Lady-ről Suzy-ra azt nagyon nem értem...). Nagyon örült neki, megköszönte vagy 100szor, és meg is ölelgetett. Nagyon édi volt. Kicsit elolvadtam... Ezen kívül megígértem neki, hogy szombaton nem megyek sehova, mert mondta hogy nagyon szeretne velem is játszani a szülinapján. Hát persze hogy maradtam, ki tudna az ilyennek ellenállni??

Vasárnapra szerveztek neki bulit, ahova az összes barinőt meghívták, aminek az lett a végeredménye, hogy sikolyoktól zengett a ház 2 órán keresztül... Kicsit volt őrjítő... de én csak üldögéltem az egyik sarokban és egymás után festettem a pici lánykák arcait. Nagyon be voltak zsongva az arcfestésért, egymást taposták a sorban állás közben. Amikor meg végre sorra kerültek, alig várták hogy mehessenek vissza játszani a többiekkel, ezért baromi nehéz volt az izgő-mozgó-beszélő kis nyomingereket hercegnővé varázsolni... A saját kölykeim fejét még valahogy csak a székhez szögezem a könyökömmel, de azért máséval ezt már nem csinálhatom meg... Na mindegy ők azért el voltak ájulva, hogy milyen szuperül festek... Mindenki döntse el saját belátása szerint:

Birthday girl, egyszerűen, csak egy szívecskével, meg egy virággal:

Gréta, a félmagyar kislány. A füzet szerint Disco Diva. Nagyon édi volt tisztára beleszerettem. Megkérdeztem tőle, hogy van e kedve magyarul beszélgetni, mondta, hogy igen, úgyhogy végig így csevegtünk. Nagyon aranyos volt, visszafogott, kedves, nyugis, imádom. <3

Amelia, a Best Friend. Amúgy meg angyalka. Őt is nagyon bírom, kis mosolygós, beszélgetős, cuki.

Joséphine, a félfrancia, és Disco Diva. Gyönyörű, nagyonbeszélgetős, imádnivaló.

Julia, a pillangó. Na őt annyira nem bírom. Mogorva, nem nagyon beszélgetős. Azért kitettem a pillangóért.

És a mester:

Mindenki együtt:

És a torta:

Challange Accepted

Nem hittem, hogy ezt a hetet túlélem. Néha még normál körülmények között is megőrjítjük egymást, most meg pláne. A héten a kölykök kétszer csak fél napot voltak suliban, kedden meg Election Day miatt egyáltalán nem mentek... Kicsit kiszipolyozva érzem magam... Ezt ahogy így bedobták hétfő délután, tök nyugisan... De jelentem: megéltük a szombatot mind a hárman!
Kedden maradtak itthon egész napot, adtam nekik 2 fogásos reggelit, aztán meg videójátékozhattak néhány órát. Szóval boldogak voltak... Aztán 11 körül bedobtam, hogy ez így nem mehet tovább, kell a fiss levegő, menjünk ki a jáccóra. Erre tiszta behisztiztek, hogy ők nem akarnak, meg utálják meg stb. Nathan majdnem el is sírta magát... Neki úgy tűnik mindenre ez a megoldása... Elkezd szipogni, meg benyomja a csízmáskandúr-fejet és voilá - az történik, amit ő akar... Mármint az anyján ez tényleg működik, rajtam nem... Mivel én vagyok az erősebb, végül mentünk a játszótérre... Aztán bezzeg olyan jól érezték magukat. hogy több mint 2 órát kinn voltunk... Kis hülyék... Meg bementünk a könyvtárba, és kivettük az Oroszlánkirályt, amit ezek a kis lúzerek még nem láttak, és megnéztük, és imádták. (Nyilván...) Aztán még színezgettünk meg stb, és valahogy elment a nap.
Másnap is csak fél napot voltak, kb senki se tudja, hogy miért. Úgyhogy megint készülhettem a rengeteg kreativitásommal... Eléggé limitáltak a lehetőségeink, mivel hogy nem használhatom az autót... Más au pairek ilyen esetben elviszik a kölyköket a múzeumba vagy az állatkertbe... Köszike... Gyakoroltunk sok arcfestést a szülinapi bulira, íme a végeredmények:

Ugye...? Tudom tudom... :) Ezen kívül Nathennel sokat haladtunk, rájöttem újabb és újabb technikákra, amik van, hogy csak ideig-óráig, de működnek nála. Például, az amőba nagyon bejött neki, meg, ha folyamatosan kérdezgettem, akkor nem ordítozott, de a személyes kedvencem az volt, amikor úgy jött haza a suliból, hogy poénból énekeket gyártott, a "f*ck", "sh*t", vagy a "ni*ger", én meg, először csak azért, hogy befogja, mert hogy ordította teli torokból, megkértem szépen, hogy írja már le nekem egy papírra, mert nem értem, amit mond. Ezzel el is volt vagy 10 percig. Csöndben. Aztán odahozta, persze majdnem minden szó rosszul volt betűzve (pl: fak...), majd újra elkezdte énekelni. Én meg mézes-mázosan megkérdeztem, hogy anyucinak megmutathatom-e? Mondta, hogy nem. Mondtam, hogy jó, de akkor te meg ne énekeld... Azóta, ha csak kimondott, egy csúnya szót, előhúztam a papírkát a zsebemből, és már be is fogta... Ennyi... Másnap azért ostorozta kicsit magát, hogy "micsoda hülyeség volt leírni..." Így jártál... Creative... :)

Oh és gyorsba még a premier előtt kitaláltam, hogy elolvasom angolul a Catching Fire-t. Már a felénél tartok, és még mindig van 12 nap hátra... :'( Kitartás!

 

Something is missing...

A hétvége egészen jól alakult. Péntek délutánra összebeszéltünk Kimmyvel, hogy elmegyünk moziba, aztán meg náluk alszok, mivel hogy az első normális mozi Springfield-ben van, ami autó nélkül igen nehezen megközelíthető innen... Pedig augusztusban még mennyire örültem, hogy nem kell majd vezetnem... Na mindegy, egy idő után jött a sms, hogy errefelé vacsiznak a családdal, és visszafele felvesznek. Elég későre sikeredett a dolog, olyan fél8 körül vettek fel. Macy, Kimmy másfél éves host tündérmackója mellett ültem, és szerintem már kölcsönös a szerelem... 20 perc múlva, mikor a házukban voltunk már mondta a nevemet... Nem azért, de Kim 4 hónapja az au pairje, és őt is "Dip"-nek hívja... Ennyi... Kimmy most kicsit utál... :) Hát ez van, nem tehetek róla... :)
Szóval mikor már a házban voltunk, Kimmy akkor kérdezte, hogy nembaj e, ha két au pair barija is csatlakozik. Nem volt baj. Ők vettek fel minket kocsival és vittek Springfieldbe. A nevük egyébként Stina (dán) és Angela (német) és mindketten Bala Cynwyd-ban laknak, ami gyakorlatilag negyed köpésre van tőlem. Eléggé összeszokott párosnak tűnnek, és Kimmyt és régebb óta ismerik mint én, kicsit azért féltem, hogy ki leszek rekesztve. Meg már találkoztam kicsit régebben egy másik német lánnyal, aki még közelebb lakik (és aki nagyon nem volt szerelem első látásra...) és ő mondta, hogy már találkozott velük és nem jófejek... Mondjuk Kimmyre is ezt mondta... Na, mindegy nem volt igaza, elég hamar sikerült feloldódnom, és úgy tűnik beengedtek maguk közé. :) Szupi volt. Láttuk a Gravitációt, ami néha kicsit uncsi volt, és nagyon nem tetszik, az ahogy Clooney-val bántak, de azért rendben volt. Aztán hazamentünk Kimmyhez, ekkor már éjjeli 2 volt, úgyhogy fel is lőttük a pizsit.
Másnap Phillybe mentünk kicsit shoppingolni (mi mást?!), de volt indokom rá, mivel most szombaton lesz hostcsajszim 7 éves. Vettem is neki mindenféle csodákat, reméljük örül majd neki. Meg magamat is megleptem néhány nagggyonszükséges dologgal persze. 4 táján értem haza. Néztem egy kis Parks & Recreationt (ezzel szedálom magam mostanság, már harmadik évadnál, egyre jobb!!), aztán pihi, mivel vasárnap jött megint a hosszúműszak... Mindannyian túléltük, asszem ez a lényeg.

Most így két hónap után kezdtem érezni, hogy valami hiányzik. Aztán rájöttem, az a baj, hogy nem tudok magyarul beszélgetni. A skypeolgatások azért valamennyire segítenek, de igazából arra vágyok, hogy sétálok Philly utcáin, és magyarul csevegek közben valakivel... Na a facebookon ráakadtam 2 magyar au pairre, akik nem is laknak messze, úgyhogy végre ez a vágyam is megvalósulni látszik. Jippí!
Sara-t egyre jobban imádom, ugyan, ha akar nagyon kis görcs tud lenni, de szerencsére általában nem akar. Itt van a kis balerínám:

Az egyetlen problémám ezzel a melóval, hogy mennyire nem jövök ki Nathannel... Folyton megkérdőjelez, veszekszik, pattog. Néha már ha rágondolok elkezd viszketni a tenyerem... Talán ha véletlen beverné a fejét a falba... Vagy tízszer...

Trick or treat!

Best Halloween EVER. Nem mintha lenne összehasonlítási alapom... De ez tuti, hogy vitt mindent. Pedig annyira nem is vártam, csak azt, hogy legyünk már túl rajta, de a végén mégiscsak nagyon jól éreztem magam. :)
Korábban, konkrétan délben jöttek haza a suliból, kíváncsi voltam, hogy bírjuk majd, hogy ennyi időt kell töltenünk egymással... Hát, mindenki él... Végülis ez volt a végcél. Először kidekoráltuk a házat meg a kertet, nagy pókhálókkal

aztán sütöttünk sütit, rajzolgattunk, meg olvasgattunk. Egészen normálisak voltak. Aztán hostanyu hazaesett 5 után valamivel, akkor lerohantam, hogy összekészüljek, mert mondták, hogy 6kor megyünk trick or treat-elni. Már vagy egy hete ki volt találva, hogy macska leszek, mivel ez egészen egyszerűen kivitelezhető, és így nem kell jelmezre költenem. A másik lehetőség a zombi lett volna, de az túl bonyolult lett volna...
Szóval összehoztam. Meglévő hajráfomra, papír macskafüleket csináltam, vettem fekete sálat faroknak, beöltöztem feketébe, majd a végén megturbóztam egy kis arcfestéssel. Szerintem magáért beszél:

Hát nekik is nagyon bejött, oda meg vissza voltak, hogy mennyire ügyes vagyok... Tudom... :) Akkor utána segítettem nekik is felöltözni, és olyan fél 7 körül ki is nyomultunk a házból. Hostanyu otthon maradt ajtót nyitogatni. Egyébként nekem tökre be volt ígérve, hogy a szülők is beöltöznek. Ez tökre nem történt meg... Kb 10 perc múlva szétváltunk, én mentem Sara-val, hostapu meg Nathannel. Szerencsére, mert Nathanke nagyon idegesítő volt... Sara meg olyan kis édi volt, dumálgattunk, énekelgettünk (Soft Kitty-t, mi mást?!) sétálgattunk kézenfogva. Imcsizem. Oh egyébként hercegnő volt:

Vittünk kis vödröket csokigyűjtés céljából. Nekem is szereztek egyet. Ők kettőbe gyűjtötték. Szóval a lényeg annyi, hogy aki várja a trick or treat-előket, az égve hagyja a villanyt a háza előtt. Odamegyünk, bedörömbölünk, kiabáljuk, hogy "TRICK OR TREAT!!" kijönnek, kapunk/veszünk csokikat, megcsodálnak, elköszönünk. Nagyjából ennyi. Aztán megyünk tovább házról házra. Kb egy óra után hazamentünk, és kiürítettük a vödreinket, mert már tele voltak, aztán mentünk is vissza az utcára :)

Találkoztunk a többi trick or treat-elővel is:

Olyan negyed9 körül értünk haza, aztán még nekem kellett őket lefürdetni, meg vacsit csinálni... Anyuci nem ért volna rá, amíg itthon volt... -_-" Nah mindegy, vége lett a napnak. Szép volt, jó volt. Oh, és ez lett az én kis szerény végeredményem: