Something is missing...

A hétvége egészen jól alakult. Péntek délutánra összebeszéltünk Kimmyvel, hogy elmegyünk moziba, aztán meg náluk alszok, mivel hogy az első normális mozi Springfield-ben van, ami autó nélkül igen nehezen megközelíthető innen... Pedig augusztusban még mennyire örültem, hogy nem kell majd vezetnem... Na mindegy, egy idő után jött a sms, hogy errefelé vacsiznak a családdal, és visszafele felvesznek. Elég későre sikeredett a dolog, olyan fél8 körül vettek fel. Macy, Kimmy másfél éves host tündérmackója mellett ültem, és szerintem már kölcsönös a szerelem... 20 perc múlva, mikor a házukban voltunk már mondta a nevemet... Nem azért, de Kim 4 hónapja az au pairje, és őt is "Dip"-nek hívja... Ennyi... Kimmy most kicsit utál... :) Hát ez van, nem tehetek róla... :)
Szóval mikor már a házban voltunk, Kimmy akkor kérdezte, hogy nembaj e, ha két au pair barija is csatlakozik. Nem volt baj. Ők vettek fel minket kocsival és vittek Springfieldbe. A nevük egyébként Stina (dán) és Angela (német) és mindketten Bala Cynwyd-ban laknak, ami gyakorlatilag negyed köpésre van tőlem. Eléggé összeszokott párosnak tűnnek, és Kimmyt és régebb óta ismerik mint én, kicsit azért féltem, hogy ki leszek rekesztve. Meg már találkoztam kicsit régebben egy másik német lánnyal, aki még közelebb lakik (és aki nagyon nem volt szerelem első látásra...) és ő mondta, hogy már találkozott velük és nem jófejek... Mondjuk Kimmyre is ezt mondta... Na, mindegy nem volt igaza, elég hamar sikerült feloldódnom, és úgy tűnik beengedtek maguk közé. :) Szupi volt. Láttuk a Gravitációt, ami néha kicsit uncsi volt, és nagyon nem tetszik, az ahogy Clooney-val bántak, de azért rendben volt. Aztán hazamentünk Kimmyhez, ekkor már éjjeli 2 volt, úgyhogy fel is lőttük a pizsit.
Másnap Phillybe mentünk kicsit shoppingolni (mi mást?!), de volt indokom rá, mivel most szombaton lesz hostcsajszim 7 éves. Vettem is neki mindenféle csodákat, reméljük örül majd neki. Meg magamat is megleptem néhány nagggyonszükséges dologgal persze. 4 táján értem haza. Néztem egy kis Parks & Recreationt (ezzel szedálom magam mostanság, már harmadik évadnál, egyre jobb!!), aztán pihi, mivel vasárnap jött megint a hosszúműszak... Mindannyian túléltük, asszem ez a lényeg.

Most így két hónap után kezdtem érezni, hogy valami hiányzik. Aztán rájöttem, az a baj, hogy nem tudok magyarul beszélgetni. A skypeolgatások azért valamennyire segítenek, de igazából arra vágyok, hogy sétálok Philly utcáin, és magyarul csevegek közben valakivel... Na a facebookon ráakadtam 2 magyar au pairre, akik nem is laknak messze, úgyhogy végre ez a vágyam is megvalósulni látszik. Jippí!
Sara-t egyre jobban imádom, ugyan, ha akar nagyon kis görcs tud lenni, de szerencsére általában nem akar. Itt van a kis balerínám:

Az egyetlen problémám ezzel a melóval, hogy mennyire nem jövök ki Nathannel... Folyton megkérdőjelez, veszekszik, pattog. Néha már ha rágondolok elkezd viszketni a tenyerem... Talán ha véletlen beverné a fejét a falba... Vagy tízszer...