Nahát új blog... vajon miről fog szólni? Hát a címben már
eléggé lelövöm a poént, nem? Sorry.
Gyors összegzés, amióta nem találkoztunk: végzett
gyógymasszőr lettem, amiben nagyon sok munkám meg verejtékem benne van és
nagyon büszke vagyok rá. Én is sokat változtam azóta. Felnőttem kicsit, azt
hiszem. Remélem ez kifelé is látszik. J
Lényeg a lényeg, ugye oka is van ennek a blognak, nem csak úgy írogatok össze-vissza. De beszéljünk először az előzményekről. Kb előző novemberben olvastam egy magyar élménybeszámolót egy Los Angeles-i utazásról. A fő témája igazából a Big Bang Theory c. amerikai sorozat közönségélménye volt. Ugyanis ez a srác v csaj (a neme asszem nem derült ki...) részt vett egy BBT forgatáson, annak a háttérben nevetős-tapsolós közönség részeként. (http://www.sorozatjunkie.hu/2009/09/30/jelentes-a-the-big-bang-theory-forgatasarol-irta-balage/) Amúgy is imádom ezt a sorozatot, de így hogy rájöttem hogy itt konkrétan bárki láthatja élőben (amennyiben elég gyors és Amerikában tartózkodik...) napokig kész voltam... Ezt akarom! Ez az egy volt biztos.
Oké, a terv kövi része, hogy Amerikában kéne lenni... Hogy lehetne ezt megoldani? Nagyjából 2 variáció van: masszőr v au pair. Ebből az utóbbit választottam. Kb minden 2. kérdés amit lőttetek felém, az volt hogy MIÉRT?! Hát ennek több oka is van. Kényelmi szempontok, mint pl. hogy így nem kell aggódnom amiatt, hogy hol alszom, mit eszem, a másik pedig, hogy így első sorból nézhetem, hogy élnek az amerikaiak nap mint nap. Ráadásul gőzöm sincs, milyen munkavállalói szarságok kellenének... Szóval sokkal bonyolultabbnak tűnik. Ezután PofaFüzeten rákerestem kaliforniai magyarokra, azon belül is egy au pair csajra, aki nagyon sok jó tanáccsal látott el, köztük pl hogy melyik ügynökséggel menjek. Mert hogy hiába voltam nagggyonbüszke rá, hogy Angliába gyakorlatilag ügynök nélkül, ingyen jutottam ki, ezt a sokmindent amit Amerikához kell összeszedni, egyedül nem tudtam volna megoldani... Megkerestem őket, mindent összeszedtem, amit kellett. Még egy bemutatkozó vidit is kellett csinálnom (amit a Kiválasztottak láthattak is J), ami rengeteg időbe telt, de a kreatív ötleteim 90%-át meg tudtam valósítani, és hiszem hogy egészen elfogadható lett. Igazából a cél csak az volt, h ne legyen annyira lúzergáz mint az összes többi youtube-on fennlévő videó... Mindez májusra lett kész. Aztán már csak várni kellett. Több család is megkeresett, de visszamondtam őket, mert nem kaliforniaiak voltak. Aztán nagyon sok várakozás után az ügynök csaj lebeszélt róla hogy CA-ról álmodozzak, mert ott nagyon kevés család van. Nagy nehezen igazat adtam neki. Ezután kerestek meg New Jerseyből, ami ugye a második legjobb, New York mellett van. Egy kislány és egy baba, kis vezetés, nagy ház, jófej szülők. Beszéltünk vagy 3X Skype-on, imádtam őket, asszem én is szimpi voltam nekik. Majd éppen a balatoni nyaralásom előtt bedobták a bombát, hogy bocsi, de találtunk mást, akinek több köze van a kisbabákhoz... Köszi. Tényleg. Mikor már tökre beleéltem magam...
Kicsit voltam depressziós vagy 2 hétig, mivel addig senki sem írt rám. Már úgy voltam vele, hogy én bizony sose jutok már ki, senkinek sem kellek, azért mert az elején túl válogatós voltam. Hiszem, hogy a sors akarta, hogy mindez így legyen, mert emiatt szabad voltam akkorra, mire Donagiék megkerestek. Nem nagyon nyűgöztek le, az első Skype-beszélgetésünk alatt kb semmit nem tudtam meg, annyira fura volt az egész. Az anyuka nem volt otthon, így apukával meg a két gyerekkel beszélgettünk (akiknek kb 1 szavát se értettem), semmi fonala nem volt, kicsit az arcomra fagyott a vigyor... Az előbbi pofára esés miatt nem akartam beleélni magam... Aztán 2 napra rá beszéltünk hostanyuval, aki egy nagyon cuki, életvidám nőcikének tűnik. Miatta kaptam kedvet. Aztán beszéltünk harmadjára is, ekkor körbemutatták az egész házat, közte az én lakosztályomat, amiben duplaágy, fürdő és konyha is van... A kölykök meg egy rögtönzött koncertet nyomtak le nekem gitárral meg zongorával. Ha ez nem lenne elég, a tour végén leültek velem szemben, majd megkérdezték: „Mivel tehetnénk kényelmesebbé az ittlétedet? Mit szeretnél?” Én csak ültem ott, kerestem az asztal alatt az államat, meg gondolkoztam egy normál válaszon... Ilyet még soha senki nem kérdezett tőlem. A végén kinyögtem, hogy egy bicikli jó lenne... Ők meg: kettő van, választhatsz! Ezután nem nagyon volt kérdés. Ők hívtak, én megyek. Igazából ez egyetlen bibi velük az, hogy kicsit távol vannak CA-tól, egészen pontosan Pennsyilvania-ban, de ezen túlléptem.
Nem akartam elkiabálni, amíg nem kapok vízumot, de ez pont egy hete megtörént. Hiperbrutál vízuminterjún estem át, amin halálra izgultam magam, de túléltem, és megkaptam. 26.-án indulok.
Lényeg a lényeg, ugye oka is van ennek a blognak, nem csak úgy írogatok össze-vissza. De beszéljünk először az előzményekről. Kb előző novemberben olvastam egy magyar élménybeszámolót egy Los Angeles-i utazásról. A fő témája igazából a Big Bang Theory c. amerikai sorozat közönségélménye volt. Ugyanis ez a srác v csaj (a neme asszem nem derült ki...) részt vett egy BBT forgatáson, annak a háttérben nevetős-tapsolós közönség részeként. (http://www.sorozatjunkie.hu/2009/09/30/jelentes-a-the-big-bang-theory-forgatasarol-irta-balage/) Amúgy is imádom ezt a sorozatot, de így hogy rájöttem hogy itt konkrétan bárki láthatja élőben (amennyiben elég gyors és Amerikában tartózkodik...) napokig kész voltam... Ezt akarom! Ez az egy volt biztos.
Oké, a terv kövi része, hogy Amerikában kéne lenni... Hogy lehetne ezt megoldani? Nagyjából 2 variáció van: masszőr v au pair. Ebből az utóbbit választottam. Kb minden 2. kérdés amit lőttetek felém, az volt hogy MIÉRT?! Hát ennek több oka is van. Kényelmi szempontok, mint pl. hogy így nem kell aggódnom amiatt, hogy hol alszom, mit eszem, a másik pedig, hogy így első sorból nézhetem, hogy élnek az amerikaiak nap mint nap. Ráadásul gőzöm sincs, milyen munkavállalói szarságok kellenének... Szóval sokkal bonyolultabbnak tűnik. Ezután PofaFüzeten rákerestem kaliforniai magyarokra, azon belül is egy au pair csajra, aki nagyon sok jó tanáccsal látott el, köztük pl hogy melyik ügynökséggel menjek. Mert hogy hiába voltam nagggyonbüszke rá, hogy Angliába gyakorlatilag ügynök nélkül, ingyen jutottam ki, ezt a sokmindent amit Amerikához kell összeszedni, egyedül nem tudtam volna megoldani... Megkerestem őket, mindent összeszedtem, amit kellett. Még egy bemutatkozó vidit is kellett csinálnom (amit a Kiválasztottak láthattak is J), ami rengeteg időbe telt, de a kreatív ötleteim 90%-át meg tudtam valósítani, és hiszem hogy egészen elfogadható lett. Igazából a cél csak az volt, h ne legyen annyira lúzergáz mint az összes többi youtube-on fennlévő videó... Mindez májusra lett kész. Aztán már csak várni kellett. Több család is megkeresett, de visszamondtam őket, mert nem kaliforniaiak voltak. Aztán nagyon sok várakozás után az ügynök csaj lebeszélt róla hogy CA-ról álmodozzak, mert ott nagyon kevés család van. Nagy nehezen igazat adtam neki. Ezután kerestek meg New Jerseyből, ami ugye a második legjobb, New York mellett van. Egy kislány és egy baba, kis vezetés, nagy ház, jófej szülők. Beszéltünk vagy 3X Skype-on, imádtam őket, asszem én is szimpi voltam nekik. Majd éppen a balatoni nyaralásom előtt bedobták a bombát, hogy bocsi, de találtunk mást, akinek több köze van a kisbabákhoz... Köszi. Tényleg. Mikor már tökre beleéltem magam...
Kicsit voltam depressziós vagy 2 hétig, mivel addig senki sem írt rám. Már úgy voltam vele, hogy én bizony sose jutok már ki, senkinek sem kellek, azért mert az elején túl válogatós voltam. Hiszem, hogy a sors akarta, hogy mindez így legyen, mert emiatt szabad voltam akkorra, mire Donagiék megkerestek. Nem nagyon nyűgöztek le, az első Skype-beszélgetésünk alatt kb semmit nem tudtam meg, annyira fura volt az egész. Az anyuka nem volt otthon, így apukával meg a két gyerekkel beszélgettünk (akiknek kb 1 szavát se értettem), semmi fonala nem volt, kicsit az arcomra fagyott a vigyor... Az előbbi pofára esés miatt nem akartam beleélni magam... Aztán 2 napra rá beszéltünk hostanyuval, aki egy nagyon cuki, életvidám nőcikének tűnik. Miatta kaptam kedvet. Aztán beszéltünk harmadjára is, ekkor körbemutatták az egész házat, közte az én lakosztályomat, amiben duplaágy, fürdő és konyha is van... A kölykök meg egy rögtönzött koncertet nyomtak le nekem gitárral meg zongorával. Ha ez nem lenne elég, a tour végén leültek velem szemben, majd megkérdezték: „Mivel tehetnénk kényelmesebbé az ittlétedet? Mit szeretnél?” Én csak ültem ott, kerestem az asztal alatt az államat, meg gondolkoztam egy normál válaszon... Ilyet még soha senki nem kérdezett tőlem. A végén kinyögtem, hogy egy bicikli jó lenne... Ők meg: kettő van, választhatsz! Ezután nem nagyon volt kérdés. Ők hívtak, én megyek. Igazából ez egyetlen bibi velük az, hogy kicsit távol vannak CA-tól, egészen pontosan Pennsyilvania-ban, de ezen túlléptem.
Nem akartam elkiabálni, amíg nem kapok vízumot, de ez pont egy hete megtörént. Hiperbrutál vízuminterjún estem át, amin halálra izgultam magam, de túléltem, és megkaptam. 26.-án indulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése