Challange Accepted

Nem hittem, hogy ezt a hetet túlélem. Néha még normál körülmények között is megőrjítjük egymást, most meg pláne. A héten a kölykök kétszer csak fél napot voltak suliban, kedden meg Election Day miatt egyáltalán nem mentek... Kicsit kiszipolyozva érzem magam... Ezt ahogy így bedobták hétfő délután, tök nyugisan... De jelentem: megéltük a szombatot mind a hárman!
Kedden maradtak itthon egész napot, adtam nekik 2 fogásos reggelit, aztán meg videójátékozhattak néhány órát. Szóval boldogak voltak... Aztán 11 körül bedobtam, hogy ez így nem mehet tovább, kell a fiss levegő, menjünk ki a jáccóra. Erre tiszta behisztiztek, hogy ők nem akarnak, meg utálják meg stb. Nathan majdnem el is sírta magát... Neki úgy tűnik mindenre ez a megoldása... Elkezd szipogni, meg benyomja a csízmáskandúr-fejet és voilá - az történik, amit ő akar... Mármint az anyján ez tényleg működik, rajtam nem... Mivel én vagyok az erősebb, végül mentünk a játszótérre... Aztán bezzeg olyan jól érezték magukat. hogy több mint 2 órát kinn voltunk... Kis hülyék... Meg bementünk a könyvtárba, és kivettük az Oroszlánkirályt, amit ezek a kis lúzerek még nem láttak, és megnéztük, és imádták. (Nyilván...) Aztán még színezgettünk meg stb, és valahogy elment a nap.
Másnap is csak fél napot voltak, kb senki se tudja, hogy miért. Úgyhogy megint készülhettem a rengeteg kreativitásommal... Eléggé limitáltak a lehetőségeink, mivel hogy nem használhatom az autót... Más au pairek ilyen esetben elviszik a kölyköket a múzeumba vagy az állatkertbe... Köszike... Gyakoroltunk sok arcfestést a szülinapi bulira, íme a végeredmények:

Ugye...? Tudom tudom... :) Ezen kívül Nathennel sokat haladtunk, rájöttem újabb és újabb technikákra, amik van, hogy csak ideig-óráig, de működnek nála. Például, az amőba nagyon bejött neki, meg, ha folyamatosan kérdezgettem, akkor nem ordítozott, de a személyes kedvencem az volt, amikor úgy jött haza a suliból, hogy poénból énekeket gyártott, a "f*ck", "sh*t", vagy a "ni*ger", én meg, először csak azért, hogy befogja, mert hogy ordította teli torokból, megkértem szépen, hogy írja már le nekem egy papírra, mert nem értem, amit mond. Ezzel el is volt vagy 10 percig. Csöndben. Aztán odahozta, persze majdnem minden szó rosszul volt betűzve (pl: fak...), majd újra elkezdte énekelni. Én meg mézes-mázosan megkérdeztem, hogy anyucinak megmutathatom-e? Mondta, hogy nem. Mondtam, hogy jó, de akkor te meg ne énekeld... Azóta, ha csak kimondott, egy csúnya szót, előhúztam a papírkát a zsebemből, és már be is fogta... Ennyi... Másnap azért ostorozta kicsit magát, hogy "micsoda hülyeség volt leírni..." Így jártál... Creative... :)

Oh és gyorsba még a premier előtt kitaláltam, hogy elolvasom angolul a Catching Fire-t. Már a felénél tartok, és még mindig van 12 nap hátra... :'( Kitartás!