Thankful for being in America...

Mozgalmas egy hétvégénk volt, megint... Hulla voltam, megint... Panaszkodok, megint. Pedig jól éreztem magam. Megint.

Már szerdán elkezdődött, amikor csak fél napot voltak suliban, aztán csütörtökön folytatódott, amikor egyáltalán nem is mentek. Mivel Hálaadás volt. Kb az összes au pair barim szabin volt emiatt, mentek össze-vissza, ahova jólesett. Én nem. Nekem dolgozni kellett. Előző nap mondta hostanyu, hogy 10-4ig, mondom zsír. Aztán reggel felmentem, adtam kaját a kölyköknek, aztán mivel hostapu nagyon benne volt már a főzésben, és a gyerekek neki "segítettek" és engem senki le se tojt, gondoltam, lemegyek azt majd szólnak, ha végeztek és kellek. Hát nem úgy van az. Hostapu egyből: "Hova mész??" "Le." "Hát ma nem dolgozol?""De, csak úgy látom semmi szükség rám jelenleg.""De lehet, hogy 10 perc múlva már lesz. Sorry, de semmi értelme annak, hogy lent dolgozzál (haha... ezt vagy 5X elmondta... végig vigyorogva, mintha viccelne...). Ha unatkozol, hozzál magadnak könyvet, de nem mehetsz le..." Hát fenn maradtam, üldögéltem, és néztem ahogy főznek. Baromi sok értelme volt... -_-" Kb 2 óra múlva volt szükség rám legközelebb, amikor az egész házat elöntötte a füst... Mert mindig ez van, ha apuci főz. Egy ideig segítettem szellőztetni, aztán meguntam, és rávettem a kölyköket, hogy menjünk ki a parkba. Na az jó volt. Aztán hazaértünk és ők elmentek vásárolni. Aztán visszajöttek, én megfürdettem és felöltöztettem a gyerkőcöket, Sara-nak még a haját is befontam, mert kiderült számára, hogy képes vagyok rá, és azóta kéri. Végül 4kor megjöttek a nagyszülők (hostanyu oldaláról), aztán 6 körül már ettünk is. 

Előtte mindenkinek el kellett mondania, hogy miért hálás, én azt mondtam, azért, hogy itt lehetek. Nem jutott jobb hirtelen az eszembe... :D A kaja nem volt rossz, de az én anyukám fél kézzel jobbat tudna... No offence. De volt pite is meg fánk is (bolti persze), mivel Hannuka is van, ami azt jelenti, hogy minden nap fánk van vacsi után. Meg a kölykök is kapnak ajándékokat 8 napon keresztül. Nem mondom, de abból is látszik ki van feljebb a listán, hogy Nathan mindig 25 dolcsis videójáték kiegészítőket kap, Sara-nak meg 4-5 dolláros plüssökkel szúrják ki a szemét... De nem mondom...
Aztán pénteken végre szabim volt, még csak a házban se voltak. Én meg délután találkoztam Lisa-val, egy újabb német au pairrel, aki csak 1 hónapja van itt Wynnewoodban, és nagyon közel lakik. Dumáltunk vagy két órát, nagyon szimpi volt, valószínűleg együtt fogunk az egyik suliba járni.
Szombaton Aline elhívott, hogy menjünk el a philadelphiai börtönbe. Megnézni, nem beköltözni... 

(Műtő)

(Kutyut azért tartóztatták le, mert megölte a kormányzó feleségének kedvenc cicáját. Életfogytiglant kapott.)

(Al Capone cellája. Á nem kivételeztek vele, kicsit se...)

(Autó a cellában. Hogyan? Miért? Ki?)

(Fürdőszoba)

Aztán elsétáltunk még a nagy piacra is, ahol egy tündéri terepasztal volt megépítve.

Odafele úton pedig végre rátaláltam: