2013. december 11., szerda

Day One

Vannak olyan pillanatok, sőt percek, amikor már úgy érzem, megyek pakolni, indulok haza. Az előző bejegyzés idején úgy gondoltam, most már jobb, most már nem feltétlen mennék. Az a néhány nap nagyon rossz volt, mostanában oké. Bár apuka rendszeresen kihúzza a gyufát, a gyerekek legalább nem annyira lehetetlenül hülyék... Be positive! :)

Nagyon készültem a hétvégi cluster meetingre, Karácsony-témában. Mondták, hogy mindenki hozza a nemzete karácsonyi sütijét, hát én kitaláltam, hogy életemben most először zserbót készítek. Mivel utálok élesztőt használni, meg réteges sütikkel vacakolni, biztos sikerre voltam ítélve... De hát ez a legegyszerűbb, a bejglinek nem állok neki... -_-" Sara segített, úgyhogy csak 2X annyi ideig tartott mint a receptben, alig 5-6 hibát vétettem, de végül meglett. És nem is rossz:


Aztán vasárnap reggel Peggy felhívott, hogy bocsesz, de állítólag esni fog a hó, és sokan autóval jönnek, úgyhogy most nem lesz meeting, majd talán máskor. Kinéztem, aztán baromira nem volt semmi hó, puffogtam is, hogy most ezért mit kell lemondani... Aztán Kimmy hívott, hogy ha úgysincs semmi dolgunk ma, akkor koccanjunk már Phillyben. 2 óra múlva mikor elindultam az állomásra, már kb 5-10 centis volt a hó, és nem úgy nézett ki, mint aki hamar el akar állni. Akkor már értettem Peggy aggodalmát. Szóval koccantunk Kimmyvel meg Florral, aztán még hozzánkcsapódott Lisa is. Megjártuk a Karácsonyi Falut (olyan vásár ami otthon is mindig van a Moszkván meg az Örsön- de nincs kürtőskalács :((), mivel minden baromi drága volt, ezért csak niece-eknek vettem néhány gyönyörűt, aztán ettünk, ittunk, fényképezkedtünk, majd végül hazajöttünk. Ami kiderült: itt is leáll minden, ha leesik egy kis hó, ez nem magyar találmány! A vonatunk vagy fél órát késett, befele is meg visszafele is. 












Hétfőn pedig elkezdődött a 12 napos maratoni babysitting. Ma, szerdán, hostszülők elmentek spanyolba, 80 éves angolul nem beszélő nagymama ittvan, bulizunk! Ez az első nap mióta itt vagyok, hogy itthagytak minket. Még mind élünk. Kíváncsi vagyok mi lesz. Kövi hétfőn hazajönnek ugyan, de szabadnapom nem lesz kövi szombatig. Mondjuk legalább nem kell néznem hostapu fejét. Annak örülök... Mondom: POSITIVE!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése