Feeling lonely...

Igen. Visszaértek. Életemben először imádkoztam azért, hogy legyen valami gikszer a repülővel, hogy később jöjjenek... Odáig nem mentem, hogy a lezuhanást kívánjam, nem vagyok én gonosz, de azért egy kis késés, vagy járattörlés jól esett volna...

Minden visszatért a régibe, mármint minden rossz. Mondjuk a kölykök talán kicsit közelebb kerültek hozzám, de ezen kívül ugyanaz. Pedig milyen szabadnak éreztem magam néhány napig!

Na mindegy. Ezen a héten volt a múltkori cluster meeting esőnapja, úgyhogy megint sütni kellett, ezúttal nem álltam neki a zserbónak, nem őrültem meg, csak egy "egyszerű" kis magyaros almás pitét dobtam össze. Ez is beletelt két órámba, és a kezemet is megégettem (sütőkesztyű a tepsi kivételéhez? Minek?!) de azért megérte. Mindenki imádta, az összes elfogyott! :)

A meeting egyébként nagyon jó volt, jókat ettünk, beszélgettünk, ajándékoztunk. Mondjuk 2 dolog miatt egy kis depresszió-szagú volt: 1.: 2 lánynak is ez volt az utolsó meetingje, mindketten mennek haza, 2.: az egyik au pair házában tartottuk, akinek annyival jobb helye van... Hatalmas ház, 2 plazmatévé minden szobában, billiárd, csocsó, stb... Blöehh...

Utána hivatalos voltam a magyar bari családhoz Jézuskázni, ott voltak az amerikai nagyszülők is akik, nagyon rendik, ettünk svéd kaját, kaptam ajándékot. Meg egy meghívást 25.-ére a nagyszülők házába, karácsonyi vacsira. Ennyi. Megyek! Annyival normálisabbak ezek az emberek, és szerintem megérdemlem azt, akármennyire is rosszul esik a host családnak, hogy olyan emberekkel töltsem az első családomtól távoli Karácsonyt, akikkel jól érzem magam, nem?! Ma jött rám igazából a depi emiatt, most nagyon haza akarok menni... Tudom, én hoztam a döntést meg minden, de hiába, annyira sz*r tudni, hogy otthon mindenki készülődik nagyba, én meg még lehet, hogy Skype-ra se tudok majd felmenni beszélni velük, mivel dolgozok...

GYERTEK ÉRTEM!!!