Easy peasy

Szóval beindult a szociális életem... Ami azt illeti kezdek fáradni... Nem is emlékszem mikor volt az utsó itthon-sokáig alvós-egész nap pizsiben-filmnézős szemégésig szombatom... Régen, az biztos... És én még azt hittem meg fog izzasztani, hogy barátokat szerezzek... Most már alig bírom levakarni őket magamról... Najó azért annyira nem rossz a helyzet, talán még kibírom... :)

Minden azután kezdődött, hogy megvolt a cluster meeting. Kim, a(z állítólaglegközelebbi) német au pair elhívott, hogy koccanjunk pénteken este. Igazából csak elmentünk fagyizni ide nem messze, de így is 11 után értem haza (mekkora badass már...). Nagyon jól éreztem magam vele, nagyon aranyos, nagyon jó az angolja és állítólag a host családja nagyon odavan értem... (Nyilván. Ki nem...?!) Mivelhogy találkoztam velük a meetingen, és beszéltünk vagy 10 mondatot összesen. Ennyiből levették, hogy mekkora jófej vagyok...
Aztán egy másik au pair, a brazil Aline hívott el egy egész napos Philly-zésre szombaton. Mentem. Ami a tökjó benne, hogy vonattal fél óra és a városközpontban vagyok, ahol minden ott van. Hihetetlen nagy, gyönyörű és valószínűleg a felét se láttuk. Nem baj, majd legközelebb. :)

Lényeg, hogy baromi fáradt voltam este mikor hazaértem... Aztán vasárnap meló, ahogy azóta minden nap... Ma volt hostanyu szülinapja, tiramisu torta volt, amit imcsizek :) Vettem neki egy cserepes virágot, meg volt hatva :) Mondjuk tényleg szép.
A nagy poén szombaton lesz: hivatalos vagyok Kim host szüleinek az esküvőjére. Mondták Kimnek, hogy meghívhat valakit, ő meg egyből rám gondolt... Nem édi? Hostapunak meséltem, ő meg: "máris esküvőre hívnak?! Te aztán jó vagy barátkozásban... "Jah és a host szülők mindketten nők... Most nem azért, sok mindent megálmodtam, hogy miket fogok én az usában csinálni, de hogy leszbikus esküvőre megyek az 5. hetemen nem volt köztük... Ezt hogy fogom felülmúlni a következő 11 hónapban?!