Birthday Girl

Beléptem a 22 évesek táborába. Hali! Épphogy kezdtem volna megszokni, hogy 21 vagyok... Szörnyű...

A másik szörnyű az, hogy dolgoznom kellett a szülinapomon... Imádkoztam előtte meg minden, de nem segített... Így is hajnalok hajnalán fel kellett kelni. De egyébként nagyon aranyosak voltak. Az első köszöntöm Sara volt, felcsillanó szemmel mondta, hogy "ma van a szülinapod!!" Jahh tényleg... Kaptam tőle rajzocskát is, íme:

Aztán nyugi volt délutánig míg hazajöttek. Zuhogott az eső egész héten, úgyhogy kimenni nem lehetett, hát bent üldögéltem a gép előtt. Rengetegen felköszöntöttek, ami nagyon jól esett, még éneklést is kaptam Skype-on. Szupi volt, de csak kiemelte a tényt, hogy nem otthon vagyok... :( Na akkor tényleg rámjött a mehetnék. De erőt vettem magamon. Este elmentünk egy nagyon aranyos kis olasz étterembe, ami itt van nem messze. Jó volt a kaja, meg kb 3X annyi mint Magyarország éves fogyasztása... Végig tök aranyosak voltak, dumálgattunk meg minden. Aztán desszertnek én sajttortát kértem (legjobb), host apu meg odasúgta  a pincérnek, tökre feltűnés nélkül, hogy: "Ma van a szülinapja!!". Erre azok, csillagszórót raktak a tortámra és énekeltek nekem. :)))) Ohh stop it! Ez volt életem első pincéres éneklése és imádtam!! Többször kellene ezt kamuzni... Olyan ééédi volt!! Meg az a sajttorta... Szóval jó kis nap volt. Ezek után már nem akartam annyira hazamenni.

Ezt Aline-től kaptam:

A péntek is valahogy elrepült, reggel fel kellett kelni mint mindig blöehh, aztán egész nap esett az eső, pedig el akartam menni telót csinálni magamnak, mert már nagyon unom, hogy sose vagyok elérhető. Ezt annyira nem értem, hogy miért nem bírnak segítőkészebbek lenni... Mármint a host szülők... Ahh csináljad meg, ahogy akarod kisköcsög! Ugyanez van a Social security kártyával meg a bankszámlával is... A többi au pairnek mindnek segítettek, én meg oldjam meg magam... Pedig hostapu folyton itthon van, hostanyu meg sose dolgozik pénteken, úgyhogy nem igaz, hogy nem lenne idejük rá... Ezért egy kicsit fuckyou... Szóval a délután folyamán hirtelen elállt az eső, úgyhogy mondom felkerekedek. A magyar barim mondott egy jó kis lehetőséget az AT&T-ben, találtam is egy üzletet, ami 15-20 percre volt bicajjal. Aztán egyszer csak abbamaradt az eső, én meg 5 perc alatt összekaptam magam, és elindultam. Időben nem hosszú az út viszont a Google Maps baromi bonyolult útvonalat adott meg, így kb félúton elvesztettem a fonalat... Közben az eső is újra rákezdett. Egy negyed órát dekkoltam a vasútállomás eresze alatt, nem nagyon akart alábbhagyni, úgyhogy visszafordultam. Szerencsésen hazataláltam, de mire visszaértem teljesen eláztam... Még mindig nem volt telefonom...

Úgyhogy kitaláltam, hogy majd szombaton elintézem, mivel találtam egy másik üzletet Phillyben, az egyik vasútállomástól nem messze, úgy gondoltam azt nem lehet nem megtalálni... Volt valami kósza gondolat is, hogy Anetával majd jól elmegyünk inni, de az valahogy elmaradt. Viszont Kimmy is felkeresett, hogy csináljunk már valamit, úgyhogy mentünk Phillybe. Nem akarom a végére hagyni a happyendet, lett mobilom! Jippíí! Aztán Kimmy-vel töltöttük az egész délutánt Phillyben, 9 után értem haza. Egyre jobban bírom ezt a csajszit, még a végén letaszítja az előző bff-eket a trónról... Bocsesz. Ő valószínűleg visszatérő szereplő lesz a blogban is. Egy baj van csak vele, nincs még 21... :( We'll figure it out... :)