Tegnap este, mikor a vacsit főztem, hirtelen belém hasított egy érzés: boldog vagyok! Most volt az első olyan délutánom a gyerkőcökkel, hogy minden rendben volt, és jól éreztem magam! Eddig minden energiám arra ment rá, hogy ők rendben legyenek, és minél hamarabb megszeressenek, de most már én is élveztem az együtt töltött időt!
Délután hazajöttek, megcsináltuk a leckét, aztán kimentünk bicajozni. Az egyik nagy problémám az volt velük a kezdet kezdetén, hogy nem akarnak kimenni, csak benn poshadni... De most, hogy végre van biciklink (az övék is most lett megjavítva, ami szerintem elég vicces így, nyár után...) alig várják, hogy kimehessenek! Aztán fogócskáztunk is, amit ugyancsak élveztek. Olyan jó volt látni őket így, meg aztán észrevenni magamon, hogy már nem csak muszájból csinálom a dolgokat... Csak az kellett, hogy kicsit megismerjenek, rájöjjenek, hogy ki a főnök, meg hogy legyen egy jó kis rend, ahol minden percünk be van táblázva. Merthogy minden gyerek akkor kezd rosszalkodni, ha unatkozik, nemde? Hát most már nincs ilyen! Azt is észrevettem, hogy már nem számolom a napokat a hétvégéig... Fura...
http://www.youtube.com/watch?v=tvY7Nw1i6Kw
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése