2013. szeptember 12., csütörtök

Full of hope

Alakulnak a dolgok. Ennek ellenére sajnos nem tudom abbahagyni az Angliával való összehasonlítgatást. Ott minden negatívum ellenére, úgy éreztem, hogy (az au pair barátaim közül) én vagyok a legjobb helyzetben. Most nem így érzem. Minden barátom arról áradozik, hogy neki mennyire szuper helye van, és csak tart távol a hídnak menéstől, hogy remélem, hogy csak kiszínezik... Úgyhogy én is színezek...

Az egyik lány a new yorki táborból már az új családját keresi. Na én ott még bőven nem tartok. Kezdek beleszokni a dolgokba, amit azért a család nem könnyít meg... A kissrác még mindig rendületlenül Dianának szólít, amit eleinte viccesnek gondoltam, most már inkább bosszant. A kislány már kimutatja néha a foga fehérjét... Dührohamai vannak, amit a szülei nem is nagyon próbálnak leállítani, nekem azért sikerül. Az anyuka idegesítő hangját is kezdem megszokni, de az azért fura, hogy olyan mintha még idegennek tekintene. Bocsánatot kér, ha egymásba botlunk a folyosón, meg ilyesmi... Weirdo... De ennek ellenére azért feladatot osztogat. Mondjuk majd' megfulladtam a röhögéstől, amikor elmondta mit csináljak aznap, ami össz-vissz kb 10 perces meló volt... Ehhez képest hol vannak a Samiksha által kiadott 3napnyimelót2óraalatt című kis listácskák... Meg cetli is csak 2 naponta kerül elő...

Persze ez így rosszul hangzik, de összevetve, jobb dolgom van itt mint angolban volt. Mondjuk ott csak egy kölyök volt, ez az egy ami rosszabb. De itt nem kell 3 órákat takarítani 2 naponta, nem kell vasalni, amit utáltam, nem kell a szülők ruháival foglalkozni. A gyerekeket nem kell 0-24ben felügyelet alatt tartani (habár, ha nem vigyázok, gyakran elkezdik ölni egymást...). Nagyon komoly humoruk is van már, főleg a kiscsajnak, néha behalok tőle... Szupernagy szobám van, saját fürdővel. Ingyen bicajom is lesz keddtől. A múlt hétvégén elvittek az állatkertbe, ahova van valami deluxe kártyájuk és ezért majd ingyen visszamehetek még. Ugyan nem nagyon láttam olyat, ami otthon ne lenne, de azért így is csúcs volt. Azt mondják ez volt Amerika első állatkertje.

















Meg hát ez mégiscsak Amerika... Oh és túl vagyunk az első fizetésen :)



4 megjegyzés:

  1. Szerintem Bogi azért nem vagy 100% happy, mert nem mersz. Vársz a feketelevesre, kiszúrod hogy mi a rossz és weirdo, meg hogy ki mikor fogja kimutatni a foga fehérjét.
    Ez egy jó család. Don't worry, be happy! !

    VálaszTörlés
  2. Drágám,
    Lehet hogy az a baj, hogy nem vagy eléggé lefoglalva?! Ha nincs elég feladat, akkor az ember ráér filozofálni.
    Tudom, hogy nem vagy könnyű helyzetben, de Te vagy az erősebb és legyőzöl minden nehézséget.
    Eddig ezt már bizonyítottad! Szeretünk és drukkolunk Neked.
    Apa

    VálaszTörlés
  3. A címmel próbáltam pozitívan indítani, egyben azt is sugallni, hogy javul a helyzet! Bocsesz ha ez nem jött le! :)

    VálaszTörlés
  4. szerintem ne hasonlítgasd a családod a többi au pairéhez...attól h ők azt mondják h minden jó, nem biztos hogyha te lennél az au pairjük neked is ez lenne a véleményed, plusz lehet h tényleg kiszínezik a dolgokat....
    Szerintem mindig az eleje a legnehezebb, ha most nem érzed úgy h meghalsz, akkor simán jó helyen vagy:)
    Ha a tényeket nézzük, akkor annyira nem volt jó az angliai családod az én véleményem szerint (persze lehet h te pont olyan au paireket ismertél, akiknek rossz családjuk volt), Te mégis jól érezted magad náluk. Itt is ha jobban összebarátkozol a szülőkkel biztos h nagyon jól fogod érezni magad.

    VálaszTörlés