Several heart attacks

Hahó mindenki! Bocsesz, hogy régen jelentkeztem, de néhány napig dögrováson voltam, és még felülni se volt kedvem, nem hogy még írogassak is... Asszem sikerült benyalnom valami fincsi kis gyomorbajt, attól szenvedek már 3 napja...

Na de mindegy, ezen túllépve szombaton volt a második cluster meeting, és Halloween alkalmából valamiféle kísértet farmra mentünk. Na ott aztán minden volt... Kísértett hotel, labirintus meg még szekér-menet is... Nagggyon durván ijesztő volt mind. Az este folyamán nem egyszer kaptam szívrohamot... Mondjuk nem én voltam a legrosszabb. Kimmy végig mellettem volt, és szorította bármely testrészemet, amelyik épp a keze ügyében volt... Az a csaj aztán tud sikítani... :D Szóval először a szekeres dologra ültünk fel még az egész csoporttal együtt, az végigvitt minket egy útvonalon, ami keresztül ment mindenféle épületen, pl: diliházon meg temetőn, ott pedig emberek voltak mindenfélének beöltözve, és nemcsak az állomáson belül ijesztgettek, hanem utána is jöttek a szekérnek, vagy akár fel is ugrottak rá, és fogdostak minket meg beszéltek hozzánk... OMG... Annyira félelmetes volt, azt szavakkal nem nagyon lehet leírni... Ilyenkor már kb este fél 7-7 óra volt, szóval töksötét. Konkrétan be voltunk sz*rva. 

Remegő lábakkal szálltunk ki a végén. Aztán jött egy kis pihi, amíg ettünk, meg eszmét cseréltünk a többi au pairrel. Jó volt Chloét is újra látni, sikítva borultunk egymás nyakába. :) Aztán sokan leléptek, mert már elég késő volt, mi Aline-vel és Kimmy-vel még maradtunk elég sokáig. Valami őrült ötlet alapján végül bementünk a labirintusba... Na az egy fokkal még durvább volt mint a szekérút... Már ha azt lehet fokozni... Itt aztán tényleg utánunk jöttek a fura emberek, sőt, ha elég hangosan sikítottunk, még ki is pécéztek maguknak és külön-külön kínoztak... Itt átéltem még 1-2 szívrohamot... Persze azért vicces is volt az egész, simán bemennék újra... :D:D

(Aline, Kim & Én)

Aztán Aline kocsijával mentünk az ő hazájáig, ahol beültünk egy kis non stop vendéglőbe. Ott megkajáltunk, majd átszálltunk Kimmy kocsijába, és azzal mentünk hazáig. Mivel nálam aludt. Végül sikerül alkoholizálni egy kicsit. Meg megnéztünk a Pi életét...
Másnap bementünk Phillybe, a vonaton taliztunk Aline-vel, shoppingoltunk, sétáltunk, semmi különös. Ja de megtaláltam életem legjobb vételét:

                 

Már nagyon készülünk Halloweenre, még host szüleim is beöltöznek, ami szerintem azért kicsit furi... De mivel "az előző au pair is beöltözött" nekem is be kell... :/ Próbálom egyszerűre fogni a dolgot, leszűkítettem a kört, vagy zombi leszek, vagy macska. Amelyik olcsóbb... Azt nem engedik a kölykök, hogy csak azt a pólót vegyem fel...
De kőkeményen bevadultak a többiek is, van akinél már egy hónapja fel van díszítve a kert...

Birthday Girl

Beléptem a 22 évesek táborába. Hali! Épphogy kezdtem volna megszokni, hogy 21 vagyok... Szörnyű...

A másik szörnyű az, hogy dolgoznom kellett a szülinapomon... Imádkoztam előtte meg minden, de nem segített... Így is hajnalok hajnalán fel kellett kelni. De egyébként nagyon aranyosak voltak. Az első köszöntöm Sara volt, felcsillanó szemmel mondta, hogy "ma van a szülinapod!!" Jahh tényleg... Kaptam tőle rajzocskát is, íme:

Aztán nyugi volt délutánig míg hazajöttek. Zuhogott az eső egész héten, úgyhogy kimenni nem lehetett, hát bent üldögéltem a gép előtt. Rengetegen felköszöntöttek, ami nagyon jól esett, még éneklést is kaptam Skype-on. Szupi volt, de csak kiemelte a tényt, hogy nem otthon vagyok... :( Na akkor tényleg rámjött a mehetnék. De erőt vettem magamon. Este elmentünk egy nagyon aranyos kis olasz étterembe, ami itt van nem messze. Jó volt a kaja, meg kb 3X annyi mint Magyarország éves fogyasztása... Végig tök aranyosak voltak, dumálgattunk meg minden. Aztán desszertnek én sajttortát kértem (legjobb), host apu meg odasúgta  a pincérnek, tökre feltűnés nélkül, hogy: "Ma van a szülinapja!!". Erre azok, csillagszórót raktak a tortámra és énekeltek nekem. :)))) Ohh stop it! Ez volt életem első pincéres éneklése és imádtam!! Többször kellene ezt kamuzni... Olyan ééédi volt!! Meg az a sajttorta... Szóval jó kis nap volt. Ezek után már nem akartam annyira hazamenni.

Ezt Aline-től kaptam:

A péntek is valahogy elrepült, reggel fel kellett kelni mint mindig blöehh, aztán egész nap esett az eső, pedig el akartam menni telót csinálni magamnak, mert már nagyon unom, hogy sose vagyok elérhető. Ezt annyira nem értem, hogy miért nem bírnak segítőkészebbek lenni... Mármint a host szülők... Ahh csináljad meg, ahogy akarod kisköcsög! Ugyanez van a Social security kártyával meg a bankszámlával is... A többi au pairnek mindnek segítettek, én meg oldjam meg magam... Pedig hostapu folyton itthon van, hostanyu meg sose dolgozik pénteken, úgyhogy nem igaz, hogy nem lenne idejük rá... Ezért egy kicsit fuckyou... Szóval a délután folyamán hirtelen elállt az eső, úgyhogy mondom felkerekedek. A magyar barim mondott egy jó kis lehetőséget az AT&T-ben, találtam is egy üzletet, ami 15-20 percre volt bicajjal. Aztán egyszer csak abbamaradt az eső, én meg 5 perc alatt összekaptam magam, és elindultam. Időben nem hosszú az út viszont a Google Maps baromi bonyolult útvonalat adott meg, így kb félúton elvesztettem a fonalat... Közben az eső is újra rákezdett. Egy negyed órát dekkoltam a vasútállomás eresze alatt, nem nagyon akart alábbhagyni, úgyhogy visszafordultam. Szerencsésen hazataláltam, de mire visszaértem teljesen eláztam... Még mindig nem volt telefonom...

Úgyhogy kitaláltam, hogy majd szombaton elintézem, mivel találtam egy másik üzletet Phillyben, az egyik vasútállomástól nem messze, úgy gondoltam azt nem lehet nem megtalálni... Volt valami kósza gondolat is, hogy Anetával majd jól elmegyünk inni, de az valahogy elmaradt. Viszont Kimmy is felkeresett, hogy csináljunk már valamit, úgyhogy mentünk Phillybe. Nem akarom a végére hagyni a happyendet, lett mobilom! Jippíí! Aztán Kimmy-vel töltöttük az egész délutánt Phillyben, 9 után értem haza. Egyre jobban bírom ezt a csajszit, még a végén letaszítja az előző bff-eket a trónról... Bocsesz. Ő valószínűleg visszatérő szereplő lesz a blogban is. Egy baj van csak vele, nincs még 21... :( We'll figure it out... :)

With a forced smile

Túl vagyok életem első leszbikus esküvőjén. Ha ilyen az összes, simán bevállalom mindet... :)

Szerintem már az is csoda, hogy odaértem. Mondjuk híres vagyok különlegesen jó tájékozódási képességemről (már elfelejtettük az "Apa! Nem tudom, hol vagyok de gyere értem!" kezdetű telefonbeszélgetéseket...) de azért kicsit féltem. Kicsit nevetséges, hogy a kocsival légvonalban 15 perces út vonattal több, mint egy óra... Nagyon aranyosak voltak, Kim egyből legyönyörűzött (köszi, vagy 2 órám benne van...) az anyukák megölelgettek, még a nagymamitól is kaptam egy puszis-ölelős-fényképezős csomagot. Teljesen pozitív volt az egész buli hangulata. Tiszta sokan eljöttek (Igen, pasik is voltak), naggggyon jó volt a kaja, még táncoltak is. Ők. Teljesen beleszerelmesedtem a 18 hónapos, adoptált Macy-jükbe, de nem engedték, hogy hazahozzam sajna... Kétszer is beleült az ölembe, pedig csak most látott másodjára. A fura az, hogy a szülőanyja is ott volt, konkrétan mellettem, és ő többször is hívta, mondjuk elég creepy-n, de mégis hozzám jött. Biztos érezte az au pair energyt ami belőlem árad. Vagy csak menekült...
De egyébként egyáltalán nem volt furcsa, hogy két nő házasodott. Tetszettek a vicces feliratok, hogy: "Here come the brides" vagy "Mrs. & Mrs." Olyan kis cuki volt az egész.

De sajna ennek a szombatnak is vége lett egyszer, haza kellett jönni, másnap dolgozni, meg ehhez hasonló hülyeségek... A gyerekekkel mostanában egészen jól kijövünk. Persze reggel utálnak, de hát én is utálnám azt, aki olyanokra kényszerít, hogy felkeljek, felöltözzek, reggelizzek, fésülködjek, fogat mossak, és még az ajtón is kirugdos... És nyilván mindezeket passzióból teszi... De mindezt felülírja az, amikor délután leszállnak a buszról és az arcukon méteres vigyorral a karjaimba szaladnak... Amit nagyon bírok bennük, hogy amikor valami olyat csináltatok velük, amit nagyon nem akarnak (pl házit), vagy megtiltok valamit, amit nagyon akarnak ("ne, inkább ne ugorj le a tetőről..."), akkor nem rohannak egyből az anyjukhoz, hogy "aaaanyúúú a Bogi azt mondta:..." (mert a Rhea mindig ezt csinálta) hanem figyelnek, vitatkoznak, alkudoznak és szót fogadnak. Tiszta durva. Szerintem ez tökre nem normális gyerek-viselkedés. :) Persze mindez megváltozik, munkaidőm után, amikor már nem én vagyok hatalmon, akkor hirtelen megőrülnek, össze-vissza rohangálnak, ölik egymást megatöbbi... Na akkor próbálok mihamarabb felszívódni... Amit újabban hostapu megnehezített... Merthogy együtt vacsorázunk, és Bogica nem léphet le, amikor befejezte, hanem még ott kell ülnie fél órát, amíg a folyton dumáló kölykök is végeznek... Merthogy ő úgy szereti... ohyeah... Ezt kb egy hete tiltotta le... Komolyan, mintha én is a gyereke lennék... Pedig magyaráztam neki, hogy nem bunkóságból akarok lelépni, hanem akarok adni nekik egy kis privacy-t, hogy lehessenek családi körben is, erre egyből az jött le neki, hogy hát akkor én biztos nem érzem jól magam velük... Bakker lehet, hogy nőből vagyok, de ennyire ködösen nem szoktam fogalmazni... :/ Végül feladtam, úgyhogy most ott ülök minden este még fél órát, és egy nagy vigyorral az arcomon bámulom ahogy esznek. Ha ettől ő jobban alszik... Meg egyszer nem voltam elég szemfüles és napközben elkapott, hogy elmondjon néhány dolgot amit ők máshogy csinálnak (értsd: csináljad úgy kisköcsög!), akkora komoly problémák voltak... Pl: a salátához ne csíkokra vágjam a paprikát, hanem csak négy negyedbe... WTF?! Más lesz az íze?! Ráadásul mindent olyan fura mosollyal magyaráz, amit nem tudok eldönteni minek szól... Akin eddig ilyet láttam, az vagy viccelt vagy flörtölt... De az is lehet, hogy csak simán őrült... Az anyukának is van egy enyhe infantilis beütése, ami általában a vihogásában jön elő... Meg néha olyan dolgokon nevet, ami sztem baromira nem vicces. Pl hogy a fiú öli a lányt... Weird... De egyébként nagyon kedves és segítőkész nőci, úgyhogy no offence! Apucival meg azóta igyekszem minél kevesebbet egy légtérben tartózkodni, ami egészen jól működik, ha meg megtalál és mindenképpen beszélgetni akar, akkor egy nagy mosollyal, kedvesen, udvariasan válaszolok. De azon nem tudom túltenni magam, hogy mennyire nem fegyelmezik a kölykeiket... Nah megyek iszok valamit...

Easy peasy

Szóval beindult a szociális életem... Ami azt illeti kezdek fáradni... Nem is emlékszem mikor volt az utsó itthon-sokáig alvós-egész nap pizsiben-filmnézős szemégésig szombatom... Régen, az biztos... És én még azt hittem meg fog izzasztani, hogy barátokat szerezzek... Most már alig bírom levakarni őket magamról... Najó azért annyira nem rossz a helyzet, talán még kibírom... :)

Minden azután kezdődött, hogy megvolt a cluster meeting. Kim, a(z állítólaglegközelebbi) német au pair elhívott, hogy koccanjunk pénteken este. Igazából csak elmentünk fagyizni ide nem messze, de így is 11 után értem haza (mekkora badass már...). Nagyon jól éreztem magam vele, nagyon aranyos, nagyon jó az angolja és állítólag a host családja nagyon odavan értem... (Nyilván. Ki nem...?!) Mivelhogy találkoztam velük a meetingen, és beszéltünk vagy 10 mondatot összesen. Ennyiből levették, hogy mekkora jófej vagyok...
Aztán egy másik au pair, a brazil Aline hívott el egy egész napos Philly-zésre szombaton. Mentem. Ami a tökjó benne, hogy vonattal fél óra és a városközpontban vagyok, ahol minden ott van. Hihetetlen nagy, gyönyörű és valószínűleg a felét se láttuk. Nem baj, majd legközelebb. :)

Lényeg, hogy baromi fáradt voltam este mikor hazaértem... Aztán vasárnap meló, ahogy azóta minden nap... Ma volt hostanyu szülinapja, tiramisu torta volt, amit imcsizek :) Vettem neki egy cserepes virágot, meg volt hatva :) Mondjuk tényleg szép.
A nagy poén szombaton lesz: hivatalos vagyok Kim host szüleinek az esküvőjére. Mondták Kimnek, hogy meghívhat valakit, ő meg egyből rám gondolt... Nem édi? Hostapunak meséltem, ő meg: "máris esküvőre hívnak?! Te aztán jó vagy barátkozásban... "Jah és a host szülők mindketten nők... Most nem azért, sok mindent megálmodtam, hogy miket fogok én az usában csinálni, de hogy leszbikus esküvőre megyek az 5. hetemen nem volt köztük... Ezt hogy fogom felülmúlni a következő 11 hónapban?!