Remach it is then...

Betelt a cérna, elszakadt a pohár. Mármint náluk, én még lehet bírtam volna... Annyira ügyesen lebeszéltem magam a családcseréről alig egy hete, mire ezek most arra kényszerítenek, hogy mégis menjek. Habár idézem: "Fantasztikus ember és csodás au pair " vagyok, ez nem elég. Mint kiderült egy kis benyalás hostapunak nem ártott volna...

Alig két napja ilyenkor elhívtak, hogy beszélgessünk kicsit, ami végülis abból állt, hogy hostapu, drága, elmondta, hogy őt mennyire bántja, hogy nem kommunikálok vele, meg lerázom magamról a kritikáit... Jajj, meg ne sajnáljalak. Valóban azt gondolom róla, hogy egy kicsinyes, beképzelt, hatalommániás, hímsoviniszta lúzer, de ettől függetlenül én mindig udvarias voltam, és követtem az utasításait, akármennyire hülyének tartottam őket. Csak példának, beszólt, mert a cukrosüvegből kivettem a kiskanalat, anélkül hogy tudtam volna, hogy az egy speckó kanál (ami tökugyanúgy néz ki mint a többi...), aminek bizony abban a kib*szott üvegben kell dekkolnia... És én nem röhögtem a képébe, amiért minimum tapsot érdemlek, és soha többet el nem mozdítottam. Vagy volt, hogy belekötött valamibe, majd én elmondtam, hogy miért úgy csináltam, mire ő: "Engem nem az érdekel, hogy miért csináltad, hanem az, hogy úgy csináld, ahogy én mondom!!!" Ez konkrétan egy csirkelevesre vonatkozott. Tudom, komoly ügy... Konkrétan azt várja el tőlem, hogy vakon kövessem az utasításait, gondolkodás nélkül. Nyilván nem gyerekneveléssel kapcsolatosat, olyat soha nem adott (mivel ebben a témában kérdés nélkül jobban állok), hanem csak ilyen szörnyű hibák miatt, mint pl egy rossz módon vágott paprika... Komolyan, szégyellem magam... Majd a beszélgetés végén kérdezte, hogy tudok e változtatni, vagy hívjuk a Peggyt. "Hívjuk."

Szóval Peggy jött, tegnap este, kicsit beszéltünk együtt, gyakorlatilag csak annyit, hogy mind váltani akarunk, majd lejöttünk a szobámba. Megölelgetett, majd kérte, hogy mondjam el az én verziómat. Ő már beszélgetett velük nélkülem, állítólag hostanyu mondta, hogy ő nagyon szeret engem, meg szuper vagyok a kölykökkel is, főleg Nathannel, hiszen én vagyok az első au pair(pedig volt egy pár), akivel végre jól kijött (!!!). Hostapu viszont mondta, hogy nem lehet velem kommunikálni. Nyilván. Mekkora tuskó már ez az ember, akinek fontosabb az, hogy én feltétel nélkül istenítsem őt, mint hogy jól bánok a baromi neveletlen és kezelhetetlen szeme fényével?! Idióta, komolyan. Nagyjából elmondta, hogy mi fog történni, hogy legalább 2 hétig itt kell maradnom, és hogy én egy nagyon csodás képességekkel megáldott au pair vagyok, és biztos benne, hogy találok jobb családot. Az lehet, de lesznek ott ilyen jó barátaim? Találok magyarokat? Nagyváros mellett lakok majd? Most, hogy már ilyen jól bekuckóztam magam ide, akkor kell kidobjanak... A vicc része az, hogy ott voltam, amikor Peggy kitöltette velük a következő au pairre vonatkozó papírt, és arra a kérdésre, hogy milyen au pairt akarnak, azt mondták, "olyat, akinek 10/10es az angolja, és jól kijön majd Nathannel."

B*sszátokmeg, most szabadultok meg tőle...