"Minden jó, ha a vége jó. Ha még nem jó, akkor még nincs vége."
Próbálok eszerint gondolkozni. Egyre kevésbé sikerül. Persze folyamatosan mondogatom magamban, hogy "ha hazamegyek akkor is jó, mert akkor végre láthatok újra mindenkit", de mégis szörnyen érzem magam, ha erre gondolok... Úgy érzem, megbuktam. Hiszen az volt a terv, hogy 1 év az USA-ban, és az nem sikerült... Persze ez még csak feltételes mód, még mindig van 3 napom hátra... Hostcsalád persze már talált új szerencsétlent, ami meg még egy rúgás belém, hiszen akkor nyilván velem van a baj, ha nekik már sikerült... Aztán belegondolok, hogy örülne magában hostapám, ha tudná, hogy nekem haza kellet mennem, mert nem találtam senkit... "Haha a kis lúzer nem becsült meg minket... Most b*szhatja..." És ilyenkor megint feltámad bennem a maradhatnék...
Meg aztán arra is gondolok, hogy "akarok egyáltalán itt maradni"? Merthogy amíg minden izgalmas, rózsaszín meg tökszuper, addig eszembe se jutnak az otthoniak, de amikor minden elromlik, akkor (nevessetek csak nyugodtan) másra se vágyok, mint az anyukámra... Akivel tudom, hogy hazatértem után egy nap alatt összevesznénk, de ez innen baromira nem számít... Vagy az apukámra, aki megjavítanák a kib*szott laptopomat, amikor az b*szakszik, vagy a hugicámra, vagy a nagymamira, vagy a kiskutyámra.... Vagy csak egy kib*szott Túró Rudira... Még az is segítene... Innen ilyen helyzetben minden másképp fest.
Ilyenkor döbbenek csak rá, hogy mennyire egyedül vagyok idekinn... Mennyire magamra vagyok utalva... És pont ezt nem akarom, pont ezért akarok hazamenni most már... Jóbarik vannak, akiknek el lehet sírni, de tenni egyik se tud semmit... Szerencsére itt van nekem Peggy, aki mindig felnyomja az önbizalmamat az egekbe, de ha annyira űberkirály vagyok, akkor miért nem találok családot magamnak???
3 nap...
Csodák mindig vannak. És most is megtörténik. Szurkolok, hogy találj egy szuper családot! :)
VálaszTörlésén is szurkolok, ugyanakkor mindig az lesz aminek lennie kell, a legjobb eshetőség mind közül ;) én is buktam egyszer, Svájcban, megviselt, de ahhoz már semmi közöm.... benne van a pakliban ez is, aminek 5 oldalnak kell lennie, öt oldal lesz... tudok még ilyen szar semmit nem érő közhelyes szarokat is írogatni, bár tudom, hogy ilyen helyzetben (mármint amilyenben te vagy, a távolság mindent felerősít, megszépít...) ezek üres szavak, de a jó, hogy majd ha nosztalgiából, az idő megszépíti és örülsz majd annak, hogy nem ott vagy és szenvedsz a kölökkel, hogy hisztizik...továbbá ki a faszt érdekel, hogy a hostapád mit gondol? nem gondol az szerintem semmit, amilyen ...hát...nem összetett lény :D fel a fejjel, ha hazajössz, hát hazajössz, annyi ország van még a térképen ;)
VálaszTörlés